Az étel és a főzés szeretete - csak így érdemes

Rögtön a közepébe vágok: vajon miért olyan rossz a közétkeztetés, és általában, a munkaehlyi étkeztetés általános színvonala?A menzáról mindenkinek két dolog jut eszébe: hogy olcsó, és általában .. hmmm, közepes minőségű - jó esetben. :-)

Az élelmiszer nagykereskedelem tanulságai:

Már többször említettem, hogy a magzsola.hu mögött élelmiszerkereskedelemmel foglalkozó cégünk, a Pro Express áll. 12 éve szállítunk a közétkeztetésbe, iskolai konyhákra szárazárut, másnéven, még a régi időkből ittmaradt néven: "fűszértet".

Ezalatt az évek alatt számlalan élelemezésvezetővel, szakácsnővel, konyhai alkalmazottal találkoztam, beszélgettem. És rá is jöttem a titok nyitjára, ami rendkívül egyszerű. De, mielőtt lerántom a leplet felfedezésemről, egy kis előtörténet, ezzel érthetőbbé válik az egész. A fent említet beszélgetések sokszor - mint Magyarországon oly gyakran - panaszkodásba mentek át. Hányszor meghallgattam, hogy ebből a pénzből nem lehet jól kijönni, nem lehet megfelelő minőségű ételt készíteni, mert minden nagyon drága! Ez persze, nem igaz, általánosan elmondható, hogy sokkal kedvezőbb áron, átutalásra szállítanak a cégek, mint amennyibe a legolcsóbb üzletekben kerülnek az alapanyagok.

Ugye, azt mindenki tudja, hogy amit szeret csinálni, az általában sikerül, jól működik, és még belső elégedettséget is okoz. Fokozottan igaz ez a munkára, és, ha ezt lehet fokozni, a főzésre-sütésre is.

Erre is egy kis hasonlat: apai nagymamámnál több nyarat is töltöttem, Kunszállás külterületén, ez egy kis falu, Kecskeméttől 15 km-re. A '70-es évek elején-közepén nem volt túl nagy választék a falu kis boltjába, de a mamám mégis olyan csodálatos lúdláb tortát, és más finom, egyszerű ételeket készített, a vasárnapi, családi ebédekről már nem is szólva. Hogy lehet ez? 

No, itt jön a titok:

Szívvel, szeretettel főzőtt, tudta, hogy az unokák, és a gyerekek hálásak lesznek, és ízleni fog a főztje.

Ennyi. Ha a közétkeztetésben dologzók, szakácsok is szerenék a munkájukat, és nem csak összecsapnák rutinból, és azon lennének, hogy mihamarabb hazamehessenek, számottevően javulna mind az elkészült ételek minősége.

Persze, panaszkodni, kifogásokat keresni is lehet, amivel az illető megteremti a saját negatív életét, de ezzel miért rontja el mások közérzetét is?

Még egy dolog, ahol kilóg a lóláb: sok helyen kiszervezik az étkeztetést, "maszekok" működtetik az addig állami, vagy helyi önkormányzati intézmény konyháját -és lám, még profitit is termlnek belőle, tehát igenis, ki lehet jönni a normából. Persze, ahol szintén olyan ember a konyhavezető, aki utálja  a munkáját, olyan az ebéd minősége is, "nagyon átjön" (ahogy még Pély Barna mondta anno valamelyik tethetségkuktató műsor zsűrijében).

Én azonban tudok mutatni olyan intézményt, ami magánvállalkozói üzemeltetésben van, több, mit 1000 főre főznek, és igeni, meg tudják venni az extra szűz olívaolajat, az olasz durum canelloni tésztát (drága, de jó), eperkonzervet, magokat - szóval olyan minőségi alapanyagokat, melyeket sokszor éttermeknek sem tudunk eladni.  

Mert a vezetője jól teszi a dolgát. Mondjuk, ő sem örül mindennap, de ez főleg az ő munkáról alkotott elképzelése és a dolgozói mentalitás különbségei miatt van, hogy finoman fejezzem ki magam. Pepitában, de néha hasonló a helyet az éttermeknél, főleg, ha egy olyan ember a főnök, aki teljesen hülye a vendéglátáshoz. Az emberek  viszont nem hülyék, nem kell egyetemi végzettség ahhoz, hogy bármi, hangsúlyozom, bárki azonnal eldöntse, hogy az előtte levő tányéron, tesco-s/aro-s, vagy egyéb silány alapanyagból raktak össze valamit, vagy az  a szakács igazán kreált, készített egy ételt a vendégnek, mert szereti a munkáját. Valahogy lehet érezni. Egyszer egy okos ember mondta: " A zene és az étel két olyan dolog, hogy azt nagyon lehet érezni, hogy aki ezeket készítette, csak a pénzért csinálta, vagy szerette is azt az alkotás folyamán."