Olajos magvak

A chia mag a "Salvia hispanica" (azték zsálya) nevű növény ehető termése, jelentése "olajos". A Dél-Amerikából származó cserjeféle a sivatagos-félsivatagos klímát kedveli, a kontinens ősi kultúráinak is népszerű "étrendkiegészítője" volt. A mentával távoli rokon növény az amaránt és a quinoa mellett egy újabb "szuperélelmiszer", mivel - a svájci bicskához hasonlóan - nagyon sokoldalú.

 Dió az egyik legértékesebb csonthéjas gyümölcs, az egészség jelképe, hiszen bőségesen tartalmaz zsírsavat, fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat.  Magas fehérje tartalma miatt a vegetáriánusok sok olyan tápanyaghoz juthatnak, amelyeket az ember hagyományosan csak állati táplálékokból vehet fel.

A fekete szezámmag számos, értékes vitamin, és ásványi anyag forrása, mely ételeinkből, vagy nyersen fogyasztva jótékonyan hat szervezetünkre. Jótékny, előnyös hatásait az ősi kultúrák is ismerték, használták. Natív rostforrás is - a bélnyálkahártya hatékony tisztítója. Csak ennek kacsán javítja, és gyorsítja az anyagcsere funkciókat, méregtelenít.

A magvakat az őskortól, vagy még régebben kezdték fogyasztani őseink. A kényszer vitte rá őket, talán nem is tudták, mennyi minden előnyös tulajdonsága van ezeknek az apró kis magvacskáknak. A fenyőmag alapvetően enyhén krémszínű, hosszabb magvacska. Ezeket javarészt kézzel szedik ki a tobozokból. A mégis bennmaradó magokat kemencébe helyezve pattogtatják ki, törik fel, majd forrázzák le. E hosszadalmas eljárás az oka, hogy a fenyőmag meglehetősen drága.

Pörkölt, sótlan, hántolt változatát vásárolhatja meg nálunk. Amerikai mogyoró, vagy földi dió néven is ismerik (?). Dél-Amerikából indult hódító útjára, manapság a trópusi és szubtrópusi területeken szinte mindenhol termesztik, legtöbbet viszont - nevével ellentétben - Ázsiában termelik belőle, sok helyen olajnövényként. A magból préselt olajat egyenértékűnek tartják az olívaolajjal. Sütőolajként kiváló, mivel magas hőmérsékleten is stabil marad. Hazánkban az 1930-as évektől terjedt el.

A wasabi-ról sokaknak azonnal a 2001-es film ugrik be, Jan Reno-val a főszerepben, "Wasabi – mar, mint a mustár" (a film eredeti címe: Wasabi, la petite moutarde qui monte au nez azaz "Vaszabi, a kis mustár, ami megcsavarja az orrodat")

A Dél-Amerikából származó dióféle az általában 10m magas fa termése. Az igazi termés a gyümölcsként fogyasztott alma, ennek a kocsányából kialakult, kb. 2 cm hosszú áltermés. Sok értékes ásványi anyagot - kálium, kalcium, réz, cink, magnézium, vas és foszfor) - valamint E- és B-vitaminokat tartalmaz azon kívül, hogy nagyon finom! 

Sózott, pirított kesudió - egy igazi kedvenc rágcsálnivaló - csak nehéz abbahagyni...:-)

Valószínűleg mediterrán eredetű, ie. 4000-ben már Egyiptomban, és Mezopotámiában is termesztették. Elsősorban textil alapanyagként, illetve étkezési célra használták. Az olajos magvak közül a legtisztább és legtöbb, szervezetünk számára nélkülözhetetlen zsírsavakat tartalmazza. A lenmag 34-40% zsírsav, melyből 72% nélkülözhetetlen.

A mák élelmiszer-, takarmány- (főként madáreleség), ipari- (festék) és gyógyszeripari növény: Nyugaton főleg élelmiszer, olaj és kozmetikai cikkek előállítása, míg keleten (Kína, India) ópium nyerése a termesztési cél. A mák a mákfélék családjába, és a kétszikűek osztályába tartozik. A Papaver nemzetség mintegy 70 fajból áll, több ezer éve termesztett faja a kerti mák (Papaver somniferum L.).

Egy különleges dióféle, tele értékes növényi összetevőkkel, és zsírokkal.

Három fajtáját különböztetünk meg:ezek a keserű- édes-, és papírhéjú, vagy jordán mandula. Őshazája Elő- és Közép Ázsia, innen jutott el a Földközi-tenger mediterrán vidékeire, ami manapság is a legjelentősebb termőterület Európában. Iránban, Marokkóban és Törökországban is sok mandulaültetvény van. Nagyon szereti a meleget, hazánkban éppen ezért inkább a déli területek lejtőin terem meg, a fagyot nehezen tűri.

Mandula pálcikák, stiftelt mandula, hántolt, cukrászati alapanyag

Alapvetően ez egy teljesen hántolt, szeletelt, vagy gyalult mandulabél, kb. 1-2 mm-es vastagsággal. Cukrászati alapanyag, csodálatos ízt ad a sütiknek, tortáknak, és az illata is isteni, ahogy sül! :-)

A napraforgó a „fészkes virágzatúak” családjának tagja, a világ étolajgyártásának fő olajnövénye. Őshazája az amerikai kontinens, az őslakos indiánok több ezer éve gyűjtötték magjait, és nyersen, vagy pörkölve fogyasztották. Európába Mexikóból került be az 1500-as években, mint dísznövény. A 19. században Oroszországban vált gazdasági szempontból is jelentős növénnyé, olajtartalma kapcsán. Magyarországon az ötvenes években kezdték el ipari méretben termeszteni.

A paradió, vagy másnéven, brazildió (Bertholletia excelsa) - egyébként más módon nincs köze a népszerű táblázatkezelőhöz :-). Meglepő módon, őshazája Brazilia. Európai mértékkel hihetetlenül magas fákon (20-50m) nőnek termései. 

Furcsa módon a szömörceféle, akárcsak a kesudió. Évezredek óta ismert növény, amely vadon Közép-Ázsiában, valamint a Szíria, és Közép-Afganisztán közötti területeken fordul elő. Feltehetően időszámításunk első évtizedeiben juthatott el a Római Birodalomban, később itt termeszteni is kezdték. A pisztácia csonthéjas termései szoros fürtökben nőnek, az akár 10 méter magasra is megnövő fákon. Héja érés előtt kb. 1 hónappal felreped, így könnyen felnyitható.

A köztudattal ellentétben maga a sárgabarack származási helye nem Örményország vagy Perzsia; még távolabbról: Kínából, Közép-Ázsiából érkezett. Kétezer éve, a Selyemút mentén kezdett el terjedni, Magyarországra a török hódoltság idején ért el, először Tolna városába. Később Kecskemét és Gönc is híres sárgabarack-központtá vált.  

A szezámfélék (pedaliaceae) családjába tartozó, legősibb egyéves, lágyszárú olajnövény. Melegigényes, de tenyészideje rövid: 2,5-3 hónap, kb. 1 m magasra növő, lágyszárú növény. Eredete vitatott, Dél-Indiából, vagy Észak-Afrikából származik. Ősi alakjainak Dél-Afrikában élő Sesamum Radiatum-ot, és az indiai Sesamum Schenkii-t tartják. A mai szezámfajok legtöbb változata Indiában található, ez egyébként a fő termőterület is.

A tökmag sok más növényhez hasonlóan Amerikából Kolumbusz Kristóf révén került az öreg kontinensre, Európába. Dél-Amerika északi részein, illetve Közép-Amerikában a fejlett (növény) kultúrájú inkák, maják már évezredek óta termesztették és fogyasztották ezt a tökfélét, melynek számos válfaja (egyes vélemények szerint több mint 200) vált ismertté és kedveltté, pl. patisszon, főzőtök, cukkini, (olaszosan zukkini).

A közönséges mogyoró Európában és Kisázsiában az ősidők óta honos, nemesített és vadon élő fajtája is. Míg ez utóbbi borkor formájú, a török mogyoró 15-25 m magas, szabályos kúp alakú fává fejlődik. Pont ezen tulajdonsága miatt parkokban is feltűnik, 200 éves példányai Miskolcon, Pécsett, és Romhányban is megtalálhatóak. Ha valaki a termése miatt ültetne ilyen fát hát türelem kell hozzá mert többnyire 20 éves korától terem a kemény, fás barna burokban található a jóízű mag.