Túl sok információ - a kevesebb néha több

Napjainkban sokszor puffogtatott közhely, hogy információs társadalomban élünk.

Minden gyors, relatíve kényelmes, és azonnali. Ez az azonnaliság azonban igencsak kétélű; a mobiltelefon, és az internet olyan mértékben pörgeti fel az életünk, munkánk sebességét, ami már nem emberi. Ráadásul, ez mellett olyan mennyiségben érnek bennünket az új információk, hogy az már szinten, csak a maga nemében egyszerűen feldolgozhatatlan. Nemrég olvastam erről egy cikket,  hogy egy középkori, a kor műveltségi szintjének csúcsán lévő tudósember egész életében annyi újdonsággal találkozott, mit egy átlagember egy héten.

( a dolog annyira nem új, '93-ban az angol Duran Duran is írt erről egy számot, pedig akkor hol volt még az internet: "Destroy my MTV / I hate to bite the hand that feeds me / so much information" (( kb. szétverem a tv-met, utálom, hogy a tenyeréből etet engem a túl sok információval)) )

Ebben vastagon benne van, ha még lehet fokozni a Facebook, és a Twitter is, ahol a megjelenő adatok nagy része szintén... megkérdőjelezhető jelentőségű, hogy finoman fogalmazzak. A fentiek persze flusztrálttá, túlhajszolttá tesznek, hiszen folyamatosa azt érezhetjük, hogy lemaradunk valamiről. És még egy érdekesség: senki sem tanít meg bennünket arra, hogy hogyan is szűrjünk hatékonyan, hogy csak a nekünk fontos, bennünket érdeklő híreket, adatokat kapjuk meg. Ki hogy tudja, úgy csinálja. Általában rosszul.

Hárítunk, mert túl sok ez a jóból.

És a rosszból is, sőt abból még több van. Óriási mennyiségű ebből az adathalmazból a felesleges, terhelő, hamis dolog. gondoljunk csak a tv műsorra, nyomtatott sajtóra, és az ezekkel együtt járó reklámokra, marketinganyagokra. Egyértelmű, hogy nincs szükségünk ezekre, csak kérdés, hogy az ember ki tudja-e magát vonni ebből, vagy ez az élet - úgymond - velejárója. Válasz, legalábbis egyértelmű válasz erre szerintem nincsen.

Lehet, hogy ez a túl sok információ az egyik oka a sok szomorú lehajtott fejű embernek, akik nem bírják már ezt a tempót, és ez az oka sok szervi megbetegedésnek is? Lehet, hogy a valóság egy része, a fontosabbik része éppen rejtve marad előttünk, az elé húzott függönytől, és csak átsejlik rajta, hogy mi az igazi érték, esetleg mi a lényeges, és mi nem?

Szerencsére szabad akarattal rendelkezünk és ezt is használhatjuk a fentiekkel kapcsolatban, hogy egyes szám első személyre váltsak, én ezt igen gyakran rosszul csináltam, rosszul választottam.

Most, hogy közel másfél éve nem nézek televízió műsort, határozottabban érzékelem, hogy mennyire felesleges volt az amúgy is leterhelt gondolataimat még napi 3-4 óra tök felesleges képhalmazzal terhelni, kikapcsolódás címén. 

Nincs időm könyvet olvasni:

Mindig is szerettem olvasni (ez nekem könyvolvasást jelent), és a tv kihagyásával esténként erre is jut idő, meg beszélgetni a családommal. Persze, sok rosszul működő, konfliktusos társas viszonyban a tv azt a szerepet tölti be, hogy nézése közben nem kell beszélgetni, a kellemetlen dolgokról - amik attól még megvannak, sőt, talán tovább fokozódnak az által, hogy mindkét fél gondol róla valamit - csak éppen egymással nem beszélik meg, és így kész is az újabb veszekedni való.

Szóval, a fentiekkel nem egy nagy megfejtést akartam levezetni, csak leírni pár gondolatomat. A "kevesebb  - több" elve itt is működik. Mindenkinek jó, és helyes szűrést, és gondtalan nyaralást kívánok a hátralévő augusztusban.

UPDATE: csak még egy gondolat: minnél több információ ér bennünket, szinte az ébrenlét minden pillanatába, annál éhesebbek leszünk, és reggel már ébredésnél be kell kapcsolani a rádiót/internetet; vajon mi történhetett az elmúlt pár órában, amiről feltétlenül, és AZONNAL tudni kell.

A dologhoz hozzátartozik még az is, hogy iszonyú elektroszmogban élünk. Azt mindenki tudja, hogy magasfeszültségű vezetékek alatt nem túl jó lakni, élni, talán azt is sejtjük, hogy a napi 1-2-3 óra mobiltelefonálás sem túl egészséges. Ehhez jön hozzá a 3G, mostmár ugye, egyre inkább a 4G (sugárzás), sok-sok wifi (sugárzás), mobil adótornyok (sugárzás). Viszont minden információ instant, nem maradunk le semmiről. 

Persze, tudom, hogy a fapados régmúltba, ahopgy nem volt mobil, vezetékes telefonra is akát egy évet is várni kellett, és a legfejlettebb eszköz a fax volt, szóval ide visszavágyni felesleges. Kérdés, hogy megéri-e hosszú távon ez az állandó hasjoltság, és információ-szomjúság, vajon, valójában javul (vagy számottevően romlik) az életminőségünk, egészségi állapotunk. Erről viszont nem sokat hallani, olvasni a mainstream médiában. És amiről ott nem beszélnek, az nincs is. (?)