A gombák csodálatos világa

Amikor gombáról beszélünk, szemünk előtt a gyerekkortól belénk táplált kép ugrik be, szép kövér kalapos gomba személyében. Esetleg a Légyölő galóca, piros pöttyös tetejével.  A gombák világa hatalmas és mindjárt hozzá is kell tenni, hogy a termőtesttel rendelkező változatokon kívüliek területe sokkal kiterjedtebb és legalább olyan meglepő és izgalmas.  Ebbe a világba tartozik a csiperke (champignon), a sütéshez használt élesztő, de az antibiotikumot termelő penészgombák is.

Készítettünk erről egy élő FB bejeletkezést, az alábbi képre kattintva meg is nézhetes, vagy tovább is olvashatod:

Nem sorolhatók be sem állatok, sem a növények világába.

Sejtjeik sejthártyával határolt sejtmagot tartalmaznak, kívülről viszonylag vastag kitin tartalmú sejtfallal határoltak. Szaporodásuk általában oxigén jelenlétéhez kötött, anyagcseréjük leginkább a szaporodási fázisban aktív. Szénszükségletüket szerves anyagokból, elsősorban növényi, állati szerves anyagok elbontásából fedezik, energiát kémiai anyagokból nyernek. Különleges, a növényi és az állati szervezetektől eltérő felépítésük és anyagcseréjük okán sajátosak az általuk termelt anyagcseretermékek is, amelyek közül nagyon sok komoly biológiai aktivitással is bír.

Miről is lesz itt szó?

Most csak a termőtesttel rendelkezőeket vesszük górcső alá, amelyekkel kapcsolatunk a történelmi időkre nyúlik vissza. A gyűjtögető ősünk gyorsan szembesült a gombák által termelt bioaktív anyagokkal, s megtanulta mi ehető és mi okoz rosszullétet, vagy halált. Az ehetők közül számtalan esetében észrevette, hogy bizonyos esetekben a fogyasztásukkor pozitív változás tapasztalható betegségek esetén.  Minden kultúrában meghatározó helyük volt a gyógyításban, az öngyógyításban,a vallási gyakorlatban (pszichedelikus hatások, sámánok).

A legismertebb ehető, és  gyógyító hatású fajták:

A késői laska (Pleurotus ostreatus) ligninlebontó képessége miatt (amelyek bonyolult szénhidrátok lebontására is alkalmasak) egyéb jótékony biológiai hatása mellett használni lehet szennyezett talajok rekultiválása (ujrahasznosítása) során is, amelynek bizonyítására már igen ígéretes kísérletek születtek. Ez a faj vitaminban gazdag (C és B-vitamincsoport néhány tagja), s igen figyelemreméltó a koleszterincsökkentő hatása.

A jól ismert, klasszikus étkezési, a kétspórás csiperke vagy sampinyon (Agaricus bisporus) friss állapotában a súlycsökkentést szolgáló diétákban kaphat fontos szerepet, de a cukorbetegeknek és a magas vérnyomásban szenvedőknek is igen ajánlott.

A szintén közismert bükkfatapló (Fomes fomentarius) nem csak erdélyi sapkák, kalapok, mellények, kesztyűk, és korabeli gyújtósok fontos alapanyaga, de kitűnő vérzéscsillapító, s a gyomorbántalmakra gyakorolt hatása is jelentős.

A bükkösök és tölgyesek tüskegombája (Polyporus umbellatus) jó vízhajtó, baktériumölő, csökkenti a kemoterápiás kezelések kellemetlen mellékhatásait, javítja a betegek pszichikai állapotát.

Az erdők egyik legveszedelmesebb kártevőjeként is számon tartott gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) baktériumölő, nyugtató, görcsoldó, hatása miatt kaphat rosszhíre ellenére mégis figyelmet, de a tüdő és az emésztőrendszer erősítésére is alkalmas.

A kereskedelemben szinte még elérhetetlen süngomba (Hericium erinaceus) a keleti gyógyászatban jól ismert immunrendszer és gyomorerősítő, gyulladásgátló. Magas fehérjetartamának köszönhetően kiváló húspótlóként ismert.

Az egy keresztény legenda alapján elnevezett júdásfülegomba (Auricularia auricua-judae) szintén gyulladáscsökkentő és immunerősítő, s ehhez társul még a keleti gyógyászatból ismert véralvadásgátló hatása. De reumatikus fájdalmak és hexensussz kezelésére is javallják.

A rejtőzködés nagymesterének a bokrosgombának (Grifola frondosa) a gyógyászati jelentősége legfőképpen értékes poliszaharidjainak köszönhető, vérnyomáscsökkentő, ill. komoly májvédő hatása ismert. Különösen a bokros változat úgynevezett D-frakcióját tartják a daganatos betegségekkel szemben nagyon hatásosnak.

Fiatal korában a pecsétviasz (Ganoderma lucidum) úgy néz ki, mintha a gazdanövény törzséből egy piros ujj bújna elő, amely meghosszabbodik és esetleg el is ágazik, majd kalap alakul ki a végén. Ma a leghatásosabb immunerősítéként használják az öngyógyításban. Felhasználásának sokoldalú módja szinte már áttekinthetetlen, mivel alkalmazták és alkalmazzák a krónikus sárgaságtól a hajhulláson keresztül a különböző tumorok ellen vagy az aranyér tüneteinek kezelésére. A gyógygombák királyaként is emlegetik.  Reishi néven is ismerheted, kínaiul neve a Ling zhi.

A ma már igen ritka, keserűlikőrök adalékanyagául is szolgáló vörösfenyő kérgestapló (Fomitopsis officinalis) szinte minden belső megbetegedésre javallott. Ezen belül is kitűnő bél- és gyomortisztító, javítja az emésztést, ajánlott máj- és epebajok ellen, s még a krónikus izzadékonyságot is csökkenti.

A gombák társadalmának a legméretesebb, akár a 20 kg-ot is elérő tagja az óriáspöfeteg (Langermannia gigantea) fogyasztásra is alkalmas, kellemes íze miatt az élvezeti értéke jelentős. Mivel mesterséges környezetben eddig még nem sikerült termeszteni, kizárólag csak a természetből gyűjthető. Elsősorban kitűnő vérzéscsillapító, hatásos gyógyszere a mandula- és torokgyulladásnak, de följegyezték, hogy még a nemi vágy fékezése céljából is alkalmazták.

Nyírfák leggyakoribb gazdanövénye a terülő rozsdástapló (Inonotus obliquus) has-, máj- és szívbántalmakra, valamint daganatos betegségek visszaszorítására, általános állapotjavításra javallott.

A gyűjtők számára értéktelen, de a kelet-ázsiai szakértő szemében kinccsel felérő lepketapló (Trametes versicolor) a kidőlt fatörzseken kívül időnként a vasúti talpfákon, de bányák támasztékain is megjelenik. Kevesen tudják, hogy ez az épületkártevő remek gyógyhatású anyag különféle fonalgombás vagy gyulladásos (főleg májgyulladás) megbetegedéseknél, s mára elismert immunerősítő, de segíthet a testsúly csökkentésében.

A közép-európai legelők, réteg, kertek, útszélek gyakori fajtája a gyapjas tintagomba (Coprinus comatus) a vargányával egyenértékű étkezési fajta, bár a rá jellemző gyors önfeloldási folyamatnak köszönhetően csak nagyon rövid ideig tárolható. A népi gyógyászatban emésztés serkentésére, aranyér gyógyítására, és cukorbetegség kezelésére javasolták.

A kelet-ázsiai gyógygombák egyik régóta kedvelt típusa a shii-take, vagy shitakee (Lentinula edodes) egészen különös zamatú, kiválóan eltartható ehető finomság is egyben. A ma már Amerikában is népszerű, életelixírként szintúgy elismert elsősorban véraktivátorként, májvédőként megbecsült, de számtalan betegség kezelésére alkalmazott. Állítólag lassítja az öregedést.

Trópusok és szubtrópusok mangófarontó gombája az ezüst rezgőgomba (Tremella fuciformis), amely bár mesterséges körülmények között, akár hazánkban is termelhető lenne, elsősorban a kínai termesztők tulajdonítanak neki jelentőséget mind a gyógyászatban, mind pedig a konyhaművészetben.  A magas szénhidráttartalmú termőtest felhasználásával általában szirupot, majd ebből gyümölcslevek hozzáadásával meleg üdítőitalokat készítenek. A gyógyításban elsősorban gyulladásgátló, májvédő, antidiabetikus, koleszterincsökkentő hatása miatt alkalmazzák, de hatásos afrodiziákumként, ill. szépítőszerként is megállja a helyét.

Egy legenda szerint a jakjait legeltető pásztor nem értette, mitől bírják olyan jól a mostoha körülményeket állatai. Figyelte őket és észrevette, hogy egy különös alakú gombát esznek, mely elhalt hernyóból nőtt. A pásztor is megette és nagyon elégedett volt az eredménnyel. Ennek híre eljutott a kínai császár orvosához és így lett napjaink talán legkülönlegesebb gyógygombája a kínai hernyógomba (Cordyceps sinensis). Hatásai közt érdemes megemlíteni a tüdő kapacitásának növelését, méregtelenítő és fiatalító hatását, valamint fokozza a termékenységet és a szexuális képességet mind a férfiaknál, mind a nőknél.

Mit jelent a mikoterápia?

Ezt, mint szakkifejezést a fitoterápia (gyógyítás növényi anyagokkal) szóból Prof. Dr. Jan I. Lelley (Dr. Lelley János) vezette le, s használta elsőként, aki két tudományos akadémiának (magyarnak és németnek) egyaránt tagja. Ennek megfelelően ez a gyógyítás gombákkal és gombákból készített anyagokkal.

A mikoterápia egyre fontosabb helyet kap a természetgyógyászatban, hiszen rendkívül hatékonynak bizonyult a gyakorlatban. Fő alkalmazási területe az immunrendszer erősítése, főképp rák esetén, valamint a vérnyomáscsökkentés, az anyagcserezavarok javítása, az allergiás panaszok és az emésztési zavarok enyhítése. A tudomány is felfigyelt a gyógyító gombákra, és tüzetesen megvizsgálta őket, a gombák pedig kiváló eredménnyel mentek át a vizsgán.  

A gyógygombák, ill. a belőlük készülő kivonatok alkalmazása a hagyományos távol-keleti orvoslásban évezredes tradíció. Japánban a legújabb kori gyógyszerészeti kutatások pozitív eredményeinek köszönhetően egyre szélesebb körben alkalmazzák őket a rák gyógyításában. Európában egyelőre inkább megelőzésre és kiegészítő terápiaként használják.

A legtöbb  antioxidáns és méregtelenítő tulajdonságú. Egyesek nélkülözhetetlen, ún. esszenciális fehérje alkotóelemeket, valamint számos értékes tápanyagot tartalmaznak, amelyek közül a legfontosabbak a B-vitaminok, az A-, C-, D-, E-vitaminok és számtalan nyomelem.

A legjobb gyógyító hatást azoknak a gombafajoknak tulajdonítják, amelyek fákon nőnek. Általában nem az egyes hatóanyagoknak, hanem azok együttesének és különleges arányuknak köszönhetően.