Miért hízok még a levegőtől is?

Életszakaszok, és a táplálkozás

Mindenki, aki már kevésbé fiatal, érzi, hogy különböző életszakaszok táplálkozási és fizikai aktivitási igényei nem egyformák. Érzi, csak nem akarja tudomásul venni. Persze, hiszen milyen jól lenne állandóan 20 évesnek lenn, persze, a mai eszemmel….Ezt sajnos utólag konstatálom, és meg is nyugtatom magam, hogy ez így természetes, évtizedenként egy-egy mérettel nagyobb ruhákkal kell kiegészíteni ruhatáramat.

Értem, de mégis, miért hízok folyamatosan?

Amerikai vizsgálatok szerint a nők 20 éves koruk után évente 0,9 kg-mal gyarapszanak hosszú távon, s ez a periódus másfél évtizedig, a 40-es évek közepéig, a következő nagy hormonális átalakulásig tart. A klimax után a testtömeg növekedése felgyorsul, ezzel egy időben az izomtömeg folyamatosan csökken, 60 éves korra a korábbi izomtömegnek már csak a kétharmada marad.

A vizsgálatok főleg nőkre irányultak.

De a folyamat a férfiak esetében is hasonló, persze a férfiak testi- lelki berendezkedése miatt másféle lefutású, alapvetően azonban hasonló jellegű és eredményű. A szervezet a 20-as évekre, a fiatal-kor végére éri el a kiteljesedést. A növekedés megáll, a hormonális szabályzás kiegyensúlyozott lesz.

Eddig a táplálkozás a gyarapodást, a folyamatos testi és szellemi fejlődést segítette, felkészítette az élet kihívásaira, a szaporodásra, az utódok felnevelésére. Ebben az időszakban a folyamatos, intenzív mozgás és a pihentető, hosszú alvás a jellemző. Normál esetben a stresszes élethelyzetek sem hosszan állnak fenn, az ezeket kísérő hormonváltozások gyors lefutásúak. A táplálkozást a gyors és bőséges energiát adó, fehérjében, mikroelemekben és vitaminokban gazdag étkezések jellemzik.

Mi történik a 20-as évek közepétől hormonális szempontból?

A munka világába való belépéssel, a tartós párkapcsolat kialakításával, gyermekvállalással, a gyermekek nevelésével, a mindennapi gondok sokasodásával folyamatosan fennálló stressz-helyzettel, az állandó időhiánnyal küzdve gyökeresen változik meg körülöttünk, és bennünk a világ.

Az életmódbeli változások miatt hasi zsír is felhalmozódhat

Ez további egészségügyi kockázatokat jelent. A napi szokások, mint a rendszeres testmozgás hiánya és az alváshiány, szintén hozzájárulnak a súlygyarapodáshoz. Az életmód és életfeladatok megváltozásával a felnőttkorban jelentős fiziológiai és mentális változások állnak be.

Az eddigi egyensúly felborul, s szükségképpen új egyensúlyi folyamatok alakulnak ki, azaz alakulnának, ha ez a külső és belső világ nem változna folyamatosan, néha már követhetetlenül gyorsan.

A nőknél a gyermekek kihordása, szoptatása évekre borítja fel a hormonháztartást, ami természetesen a test egészének állapotára hatással van, a fizikai aktivitás is háttérbe szorul az anyai teendők miatt.

Ennek az életszakasznak jellemzője - főleg hazánkban-, a stresszes, hajszolt életmód.

Fiziológiailag jellemző az izomtömeg mennyiségének stagnálása, majd csökkenése, amely elsősorban a fizikai aktivitás csökkenésének köszönhető. Szóval, itt is azzal jövők, hogy a mozgás nem hagyható el. Ennek hiányában kiegyensúlyozatlanabbak leszünk, és bizony, megjelenhetnek a mérlegen is az elő “pluszos” kilók… A hízás okai között szerepelhet a genetika, a mozgásszegény életmód és a stressz is.

Hogy lehet ezt még fokozni?

Ésszerűtlen fogyókúrával (akkor nem eszek). Ilyenkor a szervezet egyből az izomtömeget kezdi csökkenteni, csak végső esetbe “nyúl hozzá” a zsírraktárokhoz. Itt ajánlom figyelmébe egyik legtöbbet olvasott cikkünket, “a fogyás titkos receptjét. Ráadásul, ilyenkor először érdemes lenne egy tisztítókúrával, böjttel kezdeni.

Ja ez nehéz, és lemondásokkal jár, és kényelmetlen is? Igen, az. A belső megtisztulás azért is szükséges, mert ha az emésztőrendszert, és a bélbolyhokat megszabadítjuk a lerakódásoktól, jobb lesz a felszívódás, a tápanyagok hasznosulása, és immunrendszerünk működése. Számos ilyen módszer létezik, pl. a perui kovaföld rendszeres fogyasztása, de akár olcsóbb alternatíva a lenmag és a szezámmag is, ezek is rendesen takarítanak.

Mi az ami természetes ilyenkor?

Természetesen legtöbbünk nem követi táplálkozási szokásainak és életmódjának változtatásával a megváltozott körülményeket. Miért is tenné, hiszen erre senki sem hívja fel a figyelmet, nem oktatják iskolákban (vagy csak speciális képzés keretébe, de ez kevesekhez jut el). És ráadásul, az az aljas az egészben, hogy ez lassan, szinte észrevétlenül következik be.

A kicsit vicces mégis az, hogy miközben tökéletesen tisztában vagyok az idő múlásával, a táplálkozásomat csak a legvégső esetben vagyok hajlandóak megváltoztatni. Általában valami betegség, vagy tünet felbukkanása LEHET a kiváltó ok, bár, sokan ekkor is legyintenek, és ha jobban lesznek, ott folytatják, ahol abbahagyták. Akkor kapok észbe, amikor már valami nem stimmel. Még akkor sem lenne késő, mert jó irányba változtatni a rossz beidegződéseken mindig pozitív hozadékkal jár! (ugye, milyen jól hangzik felolvasva, leírva? :-))

A negyvenöt- ötven év körüli időszak - indul az elhízás.

Ez a nagy hormonváltozások időszaka, ami általában a „legpörgősebb” életszakaszunk vége felé jelentkezik. A szinte minden esetben megjelenő testi és lelki tünetek, a szexuális aktivitás változása komoly hatással vannak önértékelésünkre, emberi kapcsolataink alakulására.

Kell valami jutalom, örömforrás.

Az étel, és a jóllakottság, a “kicsit” több étel, szénhidrát, édesség pedig sokunknál egyfajta gyógyír erre. Ennek következményeitől pedig még nyomorultabbul érezhetem magam. Ez az időszak az, amikor talán a legnagyobb szükség lenne a magunkra-, és egymásra figyelésre, a tudatos táplálkozásra, eddigi szokásaink lassú, finom átalakítására - és a megfelelő fizikai aktivitásra. Ekkor alapozhatjuk meg a következő évtizedek jó testi és szellemi állapotát.

Azonban a hormonális változásokkal járó probléma, mint például a genetikai hajlam, hormonális egyensúlyhiány, életmódbeli tényezők, terhességgel kapcsolatos változások és stressz, mind hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz és egyéb egészségügyi kockázatokhoz, mint például a policisztás ovárium szindróma (PCOS).

További okok, amelyek hozzájárulhatnak a folyamatos súlygyarapodáshoz:

1. Anyagcsere lassulása: Ahogy öregszünk, az anyagcserénk természetes módon lassul, ami azt jelenti, hogy a test kevesebb kalóriát éget el nyugalmi állapotban is. Ez könnyen súlygyarapodáshoz vezethet, ha nem csökkentjük a kalóriabevitelt.

2. Mozgáshiány: Az életkor előrehaladtával sokan kevesebbet mozognak, ami csökkenti a kalóriaégetést és hozzájárul az izomtömeg csökkenéséhez. Az izomtömeg fenntartása fontos az anyagcsere magas szinten tartásához.

3. Hormonális változások: A hormonális egyensúly megváltozása, különösen a menopauza idején, szintén hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz. Az ösztrogén szintjének csökkenése a menopauza során a hasi zsír lerakódásának növekedéséhez vezethet.

4. Stressz és alvás: A krónikus stressz és a rossz alvásminőség befolyásolhatja az étvágyat és a súlygyarapodást. A magas kortizolszint, amely a stressz hatására nő, fokozhatja az étvágyat és elősegítheti a hasi zsír lerakódását. Az alváshiány pedig befolyásolhatja a leptin és ghrelin hormonokat, amelyek az étvágy szabályozásában játszanak szerepet.

5. Táplálkozási szokások: Az egészségtelen étkezési szokások, mint például a magas kalóriatartalmú ételek fogyasztása, a nagy adagok, a gyakori nassolás és a feldolgozott élelmiszerek előnyben részesítése, szintén hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz.

6. Genetikai tényezők: A genetika is szerepet játszhat a súlygyarapodásban. Egyes emberek hajlamosabbak lehetnek a súlygyarapodásra genetikai okokból.

A pajzsmirigy a ludas?

40 felett a lakosság több, mint 20%-ánál jelentkezhet a pajzsmirigy rendellenes, megváltozott működése - és főleg pajzsmirigy-alulműködése. Ez esetén jelentősen megnehezíti a fogyást, hiszen ilyenkor megváltozik a teljes anyagcsere sebessége (is).

Ha ez utóbbi mellett fáradékony, erősen hullik a haja, állandóan megfázik, hirtelen hízást tapasztal, és a végtagok vérkeringése is romlik, érdemes szakemberhez fordulni. Policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetén is gyakori a hirtelen súlygyarapodás, ezért fontos a nőgyógyászati kivizsgálás.

Az időskor alapvetően a megnyugvás, kiegyensúlyozottság, a magunkra helyezett figyelem, a jó értelemben vett befelé fordulás időszaka lenne. Az élet legnagyobb terheit hátrahagyva, viszonylag kiegyensúlyozott állapot érhető el, ha betartunk néhány fontos szabályt.. Az alap anyagcsere csökken, a szervezet fenntartására kevesebb, de magas biológiai értékű tápanyagra van szükség.

Tapasztalatom szerint, idősebb korban sokan táplálkozásunkban visszatérnek a gyermek- vagy fiatalkori ételekhez ( pl. sok hús, magyarosabb ízek és adagok) - az én személyes véleményem szerint, ez nem túl jó dolog, nem tesz jót a szervezetnek. De majd meglátom, ha én is elérem ezt a kort, hogyan eszek, élek, mozgok. 

Megfelelő kondicionáló mozgással 80 éves korunkig elkerülhető az izomtömeg csökkenése is. Adekvát táplálkozással, aktív szellemi és fizikai életmóddal tehetjük fitté az élet utolsó, nem is olyan rövid szakaszát.