Kömény

A kömény a zellerfélék családjába tatozó növény (Carum Carvi) magva a fekete bors után talán a második legelterjedtebb fűszer a világon. A Bibliában Máté 22, 23 evangéliumában is említik ( talán azért, mert Isteni finom), köménymag, konyhakömény néven is ismert volt régebben. 

3-7% Illó olajat, zsírokat és fehérjét tartalmaz. 

Szinte az összes vitamin megtalálható benne, ezen kívül pedig tartalmaz magnéziumot, káliumot, kalciumot és vasat is. Íze fanyar, kicsit erős, enyhén az ánizsra emlékeztet, a fokhagymával jól harmonizál. Érdekessége, hogy a  „k-betűs” zöldségételek (kukorica, káposzta, kel, karalábé, karfiol, stb.) emészthetőségét segíti. Természetgyógyászok puffadás, emésztési zavar, epehólyag görcs, gyomorgörcs esetében, valamint tejelválasztás-serkentésre, kellemetlen szájszag megszüntetésére, reumás fájdalmak csökkentésére is ajánlják. Macskagyökérrel, kamillavirággal, borsmentával együtt jótékony hatása felerősödik.

Vissza a konyhába! :-)

A tipikus ízű magot kenyérbe, péksüteménybe is teszik. Kőrözöttek, puha sajtok, levesek, főzelékek, burgonyaételek, kolbászok, és különféle mártások kiváló ízesítője is lehet.

Nem ajánlatos több más fűszerrel együtt használni. Bizonyos ételekbe csak bele kell szórni ( céklasaláta, kőrözött), más ételekbe érdemes belefőzni ( főzelékek, húsok), a köménymaglevesnél viszont a rántásba kell beletenni, és forralni.  

Gyógyhatásai eléréséhez tea is főzhető belőle, de vannak, akik likőralapanyagként használják. 

Rokonai a római kömény és az édeskömény, ezekkel nem tévesztendő össze. Az angol nyelvterületen elterjedt “cumin” a római kömény megfelelője, a “caraway” pedig a normál köményt jelenti. Ha tehát távol-keleti receptekben köménnyel találkozunk, az valószínűleg az előzőekből eredő, fordítási tévedés, az majd’ minden esetben római köményt jelent.

Származási hely: Finnország