Aszalás, vagy kandírozás? melyik a jobb módszer?

Milyen érdekes, hogy mindenféle éghajlaton eljutottak oda az ott élők, hogyan tartósítsák a természet ajándékait!

A gyümölcsök aszalása tulajdonképpen egyszerű feladat, 

csak néhány fontosabb szabályt kell betartani: először is, meg kell találni a megfelelő helyet: a száraz, meleg, alacsony páratartalmú területeken zsinórra fűzik fel, vagy rácson terítik szét a gyümölcsöket, és szabadban, árnyékban aszalják ezeket.

Miért? A közvetlen, direkt napsugárzás káros hatással van a gyümölcs színére, és legfőképpen a vitamintartalmára.

Nem kell hozzá semmiféle tartósítószer, kiegészítő, vagy cukor, tároló edény, csupán meleg, amelyet évezredeken át a napfény szolgáltatott. 

Hűvösebb, nedvesebb vidékeken, házon belül, például a padláson, vagy cserépkályha tetején aszalják a gyümölcsöt.

A két világháború között, Magyarországon is, de különösen Erdélyben is építettek aszalóházakat. Ezekben javarészt erdei gyümölcsöket, gombát, vagy szilvát aszaltak. 

Szárítás és aszalás során a legbiztosabb eredmény azonban sütőben, vagy külön erre a célra kifejlesztett ún. aszalóberendezéssel érhető el.

Legfontosabb a meleg levegő cirkulációja, valamint a pormentesség. A túl nagy forróság sem jó, átlagosan 40-50 Celsius fok a megfelelő.

Az aszalásra szánt gyümölcs legyen érett, ép, egészséges. Penészes gyümölcsből nem lehet fogyasztható aszalványt készíteni! A terményt meg kell tisztítani és meg kell mosni, le kell csöpögtetni.

Sokféle gyümölcs tartósítható szárítással:

alma, sárgabarack, körte, eper, meggy, eper, szőlő, bodza, szilva. Fontos, hogy a gyümölcsdarabok közel egyforma nagyságúak legyenek, mert csak így garantálható az egyenletes aszalódás, melynek ideje függ a fajtától, a szedés időpontjától, a víztartalomtól, hogy csak pár paramétert említsek. Kicsit varázslás is ez, játék, meg kell érezni. Szárítás és aszalás során a tápanyagok nagyobb koncentrációja miatt az ízek intenzívebbé válnak. Az édesebb, tartalmasabb gyümölcsök sok új konyhaművészeti lehetőséget rejtenek magukban, édes és piknáns ételeket gazdagíthatnak. További információ termékeinkről: https://magzsola.hu/blog/tartositaskendioxid.html

A kandírozás a másik elterjedt természetes tartósítási eljárás.

Ennek lényege, hogy a gyümölcsben lévő folyadékot cukros oldattal helyettesítjük.

Ehető virágokat, gyümölcsök héját (narancshéj), gyökereket (gyömbér) is lehet így kezelni.

Kétféle módszer ismert. Az első szerint, ami hosszadalmasabb, de tartósabb megoldást ad, a feldarabolt, megtisztított gyümölcsöket cukros lében felfőzzük, majd tepsin megszárítjuk, és 10-14 napon keresztül, ismétlődve újra és újra felfőzzük, majd a folyamat végén kb 60 Celsius fokon megszárítjuk. A végeredmény nem ragadós, szépen csillogó, az eredeti színt megtartó kandírozott gyümölcs.

A gyorsabb módszer szerint a 3 napig hideg vízben áztatott gyümölcsöket a 4. napon, leszűrve, a gyümölcsök fele mennyiségének megfelelő kristálycukorral felfőzzük, majd sütőpapíron, szintén kb. 60 Celsius fokon kiszárítjuk.