Kollagén tripla szerves cinkkel

A cink szervezetünk valamennyi sejtjében jelen van, eloszlása azonban nem egyenletes. Koncentrációja az agyban, a szívben, a tüdőben és az izomzatban meglehetősen állandó, míg a vérben, a csontban, a herében és a hajszálakban található mennyiségét a táplálék is befolyásolja. Legnagyobb része - kilencven százaléka - az izomzatban és a csontrendszerben található. 

A cink élettani hatása

Ez a mikroelem több mint 100 enzim alkotásában vesz részt, és alkotórésze az inzulinnak, a szénhidrát-anyagcserét szabályozó hormonnak is (az inzulin két láncát kapcsolja össze).Elégtelen cinkbevitelből származó klasszikus hiánytünetek kialakulása rendkívül ritka, de enyhe, marginális hiány - főleg a rossz szociális körülmények között élők körében - gyakori jelenség. Különösen a gyermekek, a fiatal felnőttek, a terhes anyák és az időskorúak veszélyeztetettek cinkhiány kialakulásában. Az enyhe hiányt nehéz felismerni, mert nincsenek jellegzetes tünetei. Ám felhívhatja rá a figyelmet a növekedés lelassulása, pubertás korban a nemi érés késése, az étvágytalanság, esetleg az elhúzódó sebgyógyulás.
Súlyos cinkhiány esetén csökken a szexuális aktivitás és a reprodukciós képesség, romlik az ízérzés és a szaglás, lassúbb a sebgyógyulás, csökken a szervezet ellenálló-képessége, hasmenés jelentkezhet, bőr- és hajelváltozások figyelhetők meg. Néha magatartásváltozás alakul ki, és csökkenhet a tanulási képesség. Gyermekkorban a tartós  hiánya törpenövést eredményezhet. Kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás fedezi a szervezet cinkszükségletét.

Kellően változatos, kiegyensúlyozott táplálkozással elegendő jut szervezetünkbe ebből a fontos mikroelemből. Sokat tartalmaznak a húsok és a húskészítmények, a máj, a tej és a tejtermékek, a tengeri eredetű élelmiszerek, a kagylók, a rákok, a gabonacsíra, a hüvelyesek, az olajos magvak, a zöldségek stb. Felszívódását csökkentheti a zöldségek nagy fitát- és a tejtermékek nagy kalciumtartalma. Az anyatejből nagyobb hányada hasznosul, mint a tehéntejből vagy a tápszerekből származóé. Ez egy mikroelem, ami azt jelenti, hogy a napi szükséglet nem éri el a 100 mg-ot. Különböző népcsoportoknál végzett táplálkozási felmérések azt mutatják, hogy bevitelre csak az ajánlott mennyiség 47-67 százalékát éri el, ami az enyhe, szubklinikus (klinikai tüneteket még nem okozó) cinkhiány gyakori előfordulását sugallja.

Feltehetően a tényleges, szükséges bevitel hiánya a felmérések adatainál lényegesen kisebb, de kétségtelenül számolni kell vele. A laboratóriumi mérések csak a vizsgált egyének kb. 1 százalékának vérszérumában mutattak ki alacsony értékeket.

Igen kevéssé és csak az ajánlott bevitelt lényegesen meghaladó mennyiségben toxikus. Túlzott bevitel, ami pl. galvánozott vasedények használatából eredhet, rézhiányhoz, vérszegénységhez vezethet, és gyomor-bélrendszeri tüneteket idézhet elő: ezenkívül a szérum a HDL-koleszterin (védő koleszterin) szintjét is csökkentheti. Mesterséges táplálásnál vagy cink-szupplementáció kapcsán tartósan nagy, a szükséglet többszörösét meghaladó cinkbevitel zavart okozhat a réz anyagcserében, a rézhiány pedig a vas anyagcserében idéz elő kedvezőtlen változást.

Tekintve hogy egy-egy mikroelem bevitelének nemcsak abszolút mennyiségét, hanem más mikroelemekhez viszonyított arányát is fontos figyelembe venni, az élelmiszerek mikroelemekkel történő dúsítása, illetve a táplálékkiegészítők összeállítása nem egyszerű kérdés.